2015 July 08

“Valóban alkalmazható gyakorlati tudás” – a Zeneipari menedzsment kurzusról ír volt diákunk, Harangi Ditta

“A képzésen megszerzett tudás nem csak a hazai viszonyok között, hanem nemzetközi szinten is abszolút megállja a helyét.”

Harangi Ditta, a Zeneipari menedzsment kurzus végzős diákja a kurzusról

Mindig is ott volt körülöttem a zene, 14 évesen kezdtem el koncertekre, fesztiválokra járni, tanultam hangszeren játszani, CD-ket vettem (és veszek a mai napig, lemezeket is gyűjtök), és körülbelül tizenhat évesen döntöttem el, hogy „háttéremberként” mindenképp zenével szeretnék foglalkozni. Az egyetemi tanulmányaim alatt is próbáltam ebbe az irányba közelíteni, de nem igazán sikerült az átjárást megtalálni.

Amikor először olvastam a Zeneipari Hivatalról, átböngésztem a honlapot, és azonnal tudtam, hogy itt a helyem. Végtelen optimizmussal, lelkesedéssel, és persze bizonyos elvárásokkal kezdtem el a kurzust ősszel. És a képzés minden várakozást felülmúlt! Minden egyes óra, terepbejárás és kirándulás megerősített abban, hogy a lehető legjobb döntés volt beiratkozni.

Az első elképesztően pozitív benyomás még a kurzuskezdés előtt alakult ki, és aztán hónapokon keresztül elkísért: a személyes figyelem, amit minden diák megkap. Ebben az iskolában tényleg számít az ide járók személyisége, az egyéni érdeklődés.

[Morcz] Fruzsi [kurzusvezető] személyében egy energikus, lendületes, nyitott és szakmailag elképesztően felkészült embert ismertem meg, akinek egyedülálló pedagógiai érzéke van, nagyon sok figyelmet szentel a diákjainak végig a képzés során, sőt, még utána is. A személyes konzultációk alkalmával folyamatosan figyelemmel kíséri mindenki egyéni fejlődési ütemét, és közösen találjuk meg az ideális irányt. Segít abban is, hogy az ember tudatosabbá váljon a saját szakmai elképzelésit és azok megvalósításait illetően is. Ha van egy ötleted vagy valami elképzelésed, legyen bármilyen kezdetleges is, ő az az ember, aki nem legyint és megmagyarázza, miért nem lehet, hanem lelkesedik, és leül veled átbeszélni, akár többször is, hogy hogyan lehet.

Egy másik nagyon meghatározó élmény, ami szintén még nagyon az elején ért, az a Waves Vienna zeneipari konferencia volt Bécsben. Minden szempontból és a lehető legjobb értelemben volt más, mint azok a konferenciák, ahol korábban megfordultam. Nagy zeneipari szakemberek, akik évek, évtizedek óta vannak a szakmában együttgondolkodva, megoldásokat keresve beszélgettek gyakorlati kérdésekről. Elképesztően tanulságos volt, egy kezdő, leendő szakmabeli ennél jobb lökést nem is kaphat.

A képzés szerkezete szerintem alapjaiban tudja formálni az ember gondolkodását. Ahogy a modulok egymásra épülnek és mindaz a rengeteg terület, amit érintünk, nagyon strukturált gondolkodásmódot eredményez, ami a gyakorlatban, például egy stratégiatervezés során, meg is mutatkozik. Még akkor is, ha esetleg már az elején van konkrét elképzelésed arról, hogy mit szeretnél csinálni, időközben rájössz, mennyire fontos, hogy lásd az összképet, a különböző területek hogy kapcsolódnak egymáshoz, ezzel a saját, és mások munkáját is meg tudod majd könnyíteni.

De ez a felépítettség abban is nagyon sokat segít, hogy mindenki megtalálja, mivel is szeretne igazán foglalkozni, mi érdekli legjobban. Az órákon számos területbe részletes bepillantást nyerünk, gyakorlati feladatokat oldunk meg, és használjuk a fejünket. Minden témához kapunk olvasmányokat is, de itt nem ér véget a történet: az egyre bővülő, de már így is páratlan gyűjteményt felvonultató könyvtárban kedvünk szerint böngészhetünk, és Fruzsitól is bármikor kérhetünk további kapcsolódó szakmai anyagokat. És olvasni nem lehet eleget: a Waves Viennán is láthattuk, mennyire fontos, hogy az ember naprakész legyen, és stabil lábakon álljanak a szakmai ismeretei. Ezt a célt szolgálja a kurzuson a számonkérés is. Nem utolsó szempont, hogy verbálszkanderezéshez is hosszú-hosszú időre elegendő muníciót lehet így begyűjteni. 🙂

A kurzustól többek között azt is megkaptam, ami az egyetemi képzésen sokszor hiányzott: valóban alkalmazható gyakorlati tudást (a bioírástól kezdve a tárgyalástechnikán át) és a lehetőséget arra, hogy találkozzunk az iparágban dolgozó szakemberekkel, akik közül sokan már ekkor partnerként kezelnek minket. Ráadásul a kirándulásoknak (mint például idén a debreceni, aminek keretében találkoztunk a Tankcsapdával, a Campus Fesztivál szervezőivel, és még a Főnix Csarnokot is bejártuk, vagy a pécsi, ahol egy intenzív és izgalmas zenei marketing képzés mellett elzarándokoltunk például a Pécsi Est Caféba beszélgetni Gellai Gergővel) köszönhetően nem csak a főváros, hanem más városok zenei életének szereplőivel is megismerkedtünk. Budapesten pedig rengeteg helyszínt bejártunk az A38-tól kezdve a Klubrádión át a Fonóig, sokszínű képet kaptunk így a különböző helyek működéséről, a szakmában dolgozók szemléletéről és tapasztalatairól. A személyes találkozás, a kapcsolatépítés nagyon sokat jelent ebben az iparágban (is).

A képzésen megszerzett tudás nem csak a hazai viszonyok között, hanem nemzetközi szinten is abszolút megállja a helyét. Nemrég Finnországban volt alkalmam találkozni zeneipari szakemberekkel, és a beszélgetéseink során „élesben” tesztelni, hogy mit is tanultam az elmúlt hónapok során – a Zeneipari menedzsment kurzuson ehhez is kellő felkészültséget kaptam.

Nagyon hamar jó közösséggé kovácsolódott a csapat, ráadásul nem csak barátságok, de közös projektek is születtek, és úgy gondolom, számunkra ez már teljesen természetes és egyértelmű lesz innentől, hogy segítjük egymást később is, a szakmai szocializációnk is igen erős alapokat kap a Hivatalban. Tapasztalatból tudom, milyen jó egy „diáktárssal” együttműködni.

Esélyt kaptam arra is, hogy kipróbálhassam magam egy olyan területen, ami mindig is érdekelt: interjúkat készíthettem a Zeneipari Hivatal blogjára olyan zenészekkel, zeneipari szakemberekkel, mint Bakó Csaba, a Tankcsapda és a Campus Fesztivál sajtósa; Fejes Tamás, a Tankcsapda dobosa; Süli András, a Campus Fesztivál egyik szervezője; Chikán Eszter és Sándor Dani, a Launching Gagarin kiadó alapítói; Laux József, az LGT egykori dobosa és menedzsere, Kama és Sanyóca, a Mary Popkids tagjai, valamint egy megjelenés előtt álló magyar kiadói körképhez is gyűjtöttem anyagot.

Ezek a beszélgetések nem csak nagyon inspirálóak és tanulságosak voltak, de hozzásegítettek egy óriási lehetőséghez és hatalmas szakmai lépéshez is, ugyanis nemrég elkezdtem együttdolgozni Bakó Csabával a Campus Fesztivál sajtócsapatában. És hát mit mondhatnék, óriási élmény olyasvalaki mellett dolgozni, akit szakmailag nagyra tartasz, és azt csinálhatod, amit szeretsz.

Összességében azt gondolom, példaértékű, amit a Zeneipari Hivatal és Fruzsi képvisel. Nemcsak alapos elméleti és gyakorlati tudást kapsz, hanem élményt, motivációt, szemléletet.

Ez az az iskola, amit nem akarsz befejezni, nem akarod otthagyni. Ezen az érzésen az segít, hogy alig várod, hogy folytasd, amit már a képzés alatt elkezdtél szakmai gyakorlatként, vagy belekezdj valami újba, mert tudod, hogy amit itt megtanultál, tényleg át tudod tenni a gyakorlatba.

Ha fentieknél is többet szeretnél tudni, mert ezernyi kérdés merült fel most benned, akkor lehet, hogy érdemes beiratkoznod a Zeneipari menedzsment képzésünkre. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által akkreditált kurzusunk legközelebb 2016. február 23-án indul. A képzésről bővebben az alábbi videóban.