“Őszintén szólva én a Zeneipari Hivatalig még egy olyan iskolába se jártam, amire azt mondtam volna, hogy teljes mértékig megéri. Lehet, hogy idáig mindig rosszul választottam, nem tudom. Az viszont biztos, hogy itt végre arról tanulhatok, ami mindig is érdekelt. Ráadásul jó légkörben és olyan emberek között, akiknek szintén a zene az élete.”
Már 2015 tavaszán el szerettem volna kezdeni a Zeneipari menedzsmentet, de sajnos pont lecsúsztam a jelentkezési határidőről. Így aztán vártam egy fél évet, és tavaly ősszel fogtam bele.
Persze, mint mindenki, én is azt hittem, hogy mivel már pár éve zenélek, zenészek között forgolódok, tudok valamicskét a zeneipar működéséről. Aztán, mint általában mindenki, én is rájöttem, hogy az édeskevés… csak egy nagyon kis szeletét ismerem ennek az egésznek, és még rengeteg mindent meg kell tanulnom.
Alapvetően azért jelentkeztem a Zeneipari Hivatalba, mert úgy gondoltam, hogy itt az idő megtanulni azokat a dolgokat, amelyek sikeressé tudnak tenni egy produkciót, továbbá rövid idő alatt olyan ismeretségekre és kapcsolatokra tehetek szert, amelyeket különben csak évek hosszú munkája alatt tudok megszerezni.
Ezekhez igen nagy segítségemre voltak például a terepbejárások. A képzés egy éve alatt számtalan helyen jártam, ahol a szervezők/menedzserek őszintén beszéltek a munkájukról, a sikerekről, a nehézségekről. Szokták mondani, hogy az élet nem habos torta – hát ez a zeneiparra halmozottan igaz. Számomra a legtanulságosabb terepbejárás az volt, amikor Jeges Zsolt látogatott el hozzánk a suliba. Nem csak azért, mert olyan dolgokat is ki mert mondani, amiket mások nem, hanem azért is, mert közben ezt mind tanítójelleggel mondta.
A terepbejárások mellett kirándulásokon is részt vettem. Már rögtön a tanév elején kimehettem a Waves Viennára, ahova egyébként biztos nem jutottam volna el. Egyrészt jó volt megtapasztalni, hogy egy külföldi zeneipari konferencia milyen, hogy tényleg mindenki ismer mindenkit, másrészt az esti koncertek sikeres csapatépítő tréningnek bizonyultak. 🙂 Ezen kívül jártam még Veszprémben és a Music Hungary-n Egerben, és mindkettőt nagyon élveztem.
Az órákon mindig más előadókat ismerhettem meg. Fruzsi, a Zeneipari menedzsment kurzusvezetője, de rajta kívül legalább még tucatnyian tanítottak: mind a saját szakterületének kiválósága. Fruzsi óráit például azért szerettem nagyon, mert lényegretörően magyarázta el az anyagot, a legtöbb esetben adott feladatlapot is, amin aztán gyakoroltuk az elméletet. Az egyik ilyen órán csoportokba rendezett minket és egy zenekar fejlődését kellett 3 évre előre eltervezni. Nem mondom, hogy könnyű volt… Viszont tök érdekes volt látni, hogy kinek milyen gondolatok születtek a fejében, milyen fontos eseményeket tervezett meg, mennyire gondolkodott nagy léptékben.
Aztán Ligeti Gyuri lemezipar-történet órái is nagyon tetszettek. Ő eleve nem egy hétköznapi figura, az óráin mindig általános derültség uralkodott 🙂 Nagyon jól át tudta adni az anyagot, sztorikkal fűszerezve. Még a képzés végéről emelnék ki egy órát, Bak Sebestyénét, aki a bűvös hangtechnikáról beszélt nekünk. Végre egy csomó minden tisztázódott a fejemben. 🙂 Végül is akármelyik óráról és előadóról mesélhetnék, mert bármelyik órára is ültem be, mindegyikről úgy jöttem ki, hogy ma is megértettem és megtanultam egy csomó dolgot, amit idáig nem tudtam. Ráadásul az előadók közvetlenek voltak, és bármelyikükkel beszélgethettünk az órák után vagy a szünetekben.
Meg kell említenem, hogy ennek az iskolának van egy szemléletformáló hatása is. Mert azon túl, hogy tárgyi tudást szedek fel, megtanulom azt is, hogy – csúnyán – termékként kell kezelnem egy-egy produkciót (na mondjuk ezt a két szót egy éve ki nem ejtettem volna a számon), ha tényleg sikerre akarom vinni. Mert az nagyon szép és jó, hogy a zenekar elzenélget, fellépeget itt-ott, de ha nincs mögötte kőkemény marketing és elképzelés, hogy konkrétan mit is akarok belőle kihozni, akkor teljesen felesleges az erőlködés. Ezt nagyon megtanultam épp a csúcson lévő zenekarok példáin.
Tulajdonképpen az itt megszerzett tudásomat a saját zenekarommal fogom majd a gyakorlatba is átültetni. Mondjuk még éppen alakulófélben van, de a tervek már itt vannak a fejemben. 🙂
Őszintén szólva én még egyetlen olyan iskolába se jártam, amire azt mondtam volna, hogy teljes mértékig megéri. Lehet, hogy idáig mindig rosszul választottam, nem tudom. Az viszont biztos, hogy itt végre arról tanulhatok, ami mindig is érdekelt. Ráadásul jó légkörben és olyan emberek között, akiknek szintén a zene az élete. Bátran kijelenthetem, hogy született egy-két igazi barátság a tanteremben. 🙂 Az a nagyon fain itt, hogy mivel mindenkit a zeneipar érdekel, mindig van közös téma: akár egy koncert, akár egy klip, marketing, tényleg bármi.
Annak ajánlom ezt a képzést, aki tényleg a zeneiparban szeretne dolgozni. Kell olvasni és tanulni rendesen, de ez mind azt a célt szolgálja, hogy az egy év alatt felfejleszd magad olyan szintre, amit amúgy csak évek múlva tudnál elérni. Szóval rövid az út, de kemény. Viszont ha ez mind érdekel, akkor a kötelezőkön kívül még ott van a könyvtárban egy rakat zeneipari könyv (sok már kölcsönözhető), amely más könyvtárakban nem található meg. Ha ezeket is elolvasod, akkor igazi pro leszel. 😀
Jelentkezzetek, hogy legyen végre egy új generáció, ami nem a megkövesedett szabályok mentén dolgozik és meg meri reformálni a magyar zeneipart.
Szükségünk van rá.
tweet
like
+1