“2015 nyarán jelentkeztem a Zeneipari Hivatal „Zeneipari menedzsment” kurzusára. A 2015 szeptemberében indult képzésnek köszönhetően 2017 januárjában a Veszprémi Programiroda munkatársa lettem.” Narday Álmos elmeséli, hogyan is segítette ebben a képzés.
A kurzus megkezdése idején az építőiparban dolgoztam, mellette zenészként voltam része a zeneiparnak.
Az első komolyabb turnénk során – amikor a Ganxsta Zolee és a Kartel valamint a Fish! zenekar előtt játszhattunk – kezdett el érdekelni a zeneipar felépítése és különböző munkakörei.
A 10 hónapos kurzus alatt rengeteget lehet tanulni, az órák, terepbejárások, kirándulások mellett az egyik legnagyobb kincs pedig a szakmai gyakorlat.
Az első gyakorlat, amire jelentkeztem, a debreceni Campus fesztivál volt. Aztán a kurzusvezetőnk, Morcz Fruzsi javaslatára (“Neked inkább Veszprém és az Utcazene Fesztivál való!”) inkább másfelé vettem az irányt és Debrecen helyett Veszprém lett a célállomás.
A Veszprémi Utcazene Fesztiválon négy másik Zeneipari Hivatal-diákkal voltunk gyakornokok. Mindenki kapott három külföldi zenekart, akikkel érkezéstől távozásig kellett foglalkozni. Én az észak-londoni The Urban Voodoo Machine zenekart és egy skót énekes-gitárost, Daniel Docherty-t kaptam.
Mivel az Urban Voodoo Machine előzetesen egy több időt és odafigyelést igénylő zenekarnak tűnt, én csak őket kettejüket kaptam. A zenekarral végül semmi gond nem volt, csak egy edzőteremben felejtett mobiltelefonért kellett elmennem, valamint ügyelni kellett, hogy a dobos megkapja a vörösbort koncert után. Szerencse, hogy végül a zenekar nem igényelt túlságosan nagy odafigyelést, mert Daniel Docherty bár egymaga volt, lekötötte minden időmet és energiámat.
Daniel az első nap nem tudott játszani, mert lekéste a repülőjét majd elvesztette minden cuccát. Második nap kölcsönhangszeren játszott, ruhát is vettünk neki. Harmadik és negyedik napra minden megoldódott, de rengeteg melót és odafigyelést igényelt. Ugyanakkor nagyon jól össze is haverkodtunk és szinte minden nap hajnalig, kora reggelig ment a mulatás vele és a menedzserével, amit a fesztivál után Budapesten is folytattunk egy We Are Scientists-koncert és az azt követő romkocsmázás erejéig.
Az iskolában tanultaknak köszönhetően Daniel menedzserével tudtam érdemben beszélgetni a zeneiparról, vele is jól megértettük egymást és legnagyobb meglepetésemre felkértek, hogy a decemberi brit turnén legyek Daniel turnémenedzsere.
Néhány nap pihenés után a KEXX fesztiválon kezdtem meg második gyakorlatomat négy másik ZH-s kollegával. Mindegyikük másik kurzusra járt és a fesztivál előtt köszönőviszonyban voltunk csak. Ez a fesztivál az, amit azóta is emlegetünk, és ha a srácokkal találkozunk, mindig elhangzik egy innen származó aranyköpés vagy sztori. A fesztiválos gyakorlataim közül itt volt a legnagyobb szükség az összedolgozásra, egymás kisegítésére.
Néhány nap alatt néhány óra alvással és nagy összetartással életre szóló élmények születtek, hál’ istennek dokumentálunk is sok mindent, amit az iskola titkos zárt facebook csoportja bánt a legjobban.
Az utolsó Zeneipari Hivatal szervezte fesztiválos gyakorlatom a Sziget fesztiválon volt, ahol az Európa színpadnál Náray Marci színpadmester felügyelete alatt voltunk.
Ugyanaz volt a feladat, mint Veszprémben: külföldi zenekarokat fogadni, segíteni nekik a tájékozódásban. Itt egy kelleténél nagyobb arccal érkező ukrán, egy nagyon vicces figurákból álló portugál brigáddal és egy nagyon profi, hazájukban már-már világhírű olasz zenekarral (Salmo) volt szerencsém együtt dolgozni. Utóbbi zenekart, a Salmot ki is emelném. Egy véletlen miatt kaptam meg a zenekart, eredetileg nem hozzám lettek beosztva. Négy külön repülővel érkeztek, a frontembert taxival kellett becsempészni a backstage-ig, mert hősünknek olyan egészségügyi gondjai voltak, hogy nem bírt lépni és ezért, ameddig lehetett, a hotelben maradt pihenni és csak a koncert kezdetére vittük be. A koncertet mégis embertelen energiával végigcsinálta, utána kiterült a színpad mögött a fűben. Egy héttel később láttam, hogy olaszországi koncertjüket le kellett már mondani a betegsége miatt. Velük ilyen szempontból volt extra feladat, de rendkívül profi szervezett stábbal érkeztek, Sole, a menedzser, Massimo, a frontember személyi asszisztense és ZH-s társam, Beleznai Kinga segítségével minden nagyon flottul ment.
Mindeközben én tartottam a kapcsolatot Daniellel (a Liszt Ferenc repülőtérre ki is mentem egy itt felejtett cuccáért, amit később utána küldtem Glasgow-ba) és Hamish-sel, a menedzserével. A turnémenedzseri feladat érdekelt mindig a legjobban, ezért nagyon örültem, hogy egyből ilyen komoly, külföldi lehetőséget kapok. Mindenkitől kaptam a gratulációkat, de én nem mertem beleélni magamat az angol kalandba, úgy voltam vele, hogy majd ha ülök a repülőgépen, akkor elhiszem. Ettől függetlenül fel akartam készülni tisztességesen.
Mivel soha nem voltam sehol turnémenedzser, már Szigeten is említettem néhány zeneipari szereplőnek, akiket ismertem az iskola által, hogy decemberig nagyon szívesen megyek ingyen bármilyen zenekarral, ha beférek a buszba, hogy segíthessek/tanulhassak.
Morcz Fruzsinak is mondtam ezt Szigeten, erre Ő megígérte, hogy segít, hátha van hely valahol számomra. Az augusztus 17-i Foals koncerten a Budapest Parkban már mondta, hogy egy helyről vissza is írtak, hogy várnak szeretettel. Így kerültem augusztus 20-án Dénes Adél menedzsernek köszönhetően az Anna & the Barbies zenekarhoz, de erről picit később.
Szeptember elején egy másik válasz is érkezett Fruzsinak, Rusz Andris, a The Biebers zenekar menedzsere/gitárosa szintén jelezte, hogy ha szeretnék, akkor mehetek hozzájuk is. Velük viszonylag keveset, 6-7 bulit mentem. Nagyon sokat tanultam Balogh Zsombor turnémenedzsertől, Gergi Gyuri roadtól és Andristól is, sok mindent magammal hoztam a velük töltött koncertekről.
Szeptemberben az iskola szervezésében megjártuk néhány diáktársammal és Fruzsival Bécset is, a Waves Viennán vettünk részt. Izgalmas előadások és koncertek mellett ez az esemény is kiváló csapatépítő volt. Nem sorolok fel mindenkit, de két hónap alatt 10-15 ZH-s társammal, végzett vagy jelenlegi diákkal sikerült nagyon jó kapcsolatot kialakítani a gyakorlatok alatt.
Ezeken kívül még egy októberi Barba Negra Music Clubbos Firkin-koncerten is tanulhattam a Zeneipari menedzsment képzésen megismert Kovács Gábor „Kojak”-nek köszönhetően.
Novemberben aztán jött a hír, hogy az angliai kalandból végül nem lesz semmi, mivel Daniel és Hamish külön dolgoznak tovább. Ettől függetlenül mindkettejükkel a mai napig tartom a kapcsolatot, tőlük is sokat kaptam és jó embereknek ismertem meg őket.
Az Anna & the Barbies-nál töltött gyakorlatom végül bizonyos értelemben kinőtte magát. A novemberi, Fővárosi Nagycirkuszban tartott dupla lemezbemutató koncert előkészületeiben Adélnak segítettem a szervezésben, a zenekar online felületeinek kezelésébe is egyre jobban belefolytam, az év végén Adél betegsége miatt egyedül mentem a zenekarral és a stábbal vidéki koncertre. Itt is rengeteget tudtam tanulni és bár november végéig volt megbeszélve a csatlakozásom, végül a december 28-i évzáró koncertig mentem velük, ahogy csak tudtam. A tanulás mellett nagyon megszerettem a zenekart és a stábot, a kapcsolattartás velük meg is maradt.
December elején Veszprémből kerestek meg, hogy nem szeretnék-e csatlakozni a Veszprémi Programiroda stábjához, ahol üresedés van. Két nap múlva már Veszprémben voltam, megbeszélni, miről lenne szó, majd decemberben két alkalommal mentem betanulni.
Morcz Fruzsinak rengeteget köszönhetek itt is, ugyanis november eleje óta dolgoztam asszisztenseként az iskolánál. Amikor mondtam Neki ezt a lehetőséget, még nálam is lelkesebben mondta, hogy éljek vele és menjek, alkalmas vagyok rá.
Szerencse is kellett hozzá, fesztiválokon jó zenekarokat kaptam és ősszel is nagyszerű produkciók mellett tanulhattam, de a kurzus elvégzésének köszönhető szakmai gyakorlatokkal fél év alatt olyan nagyot tudtam előre ugrani a szakmában, ami valószínűleg több év lett volna nélküle.
tweet
like
+1