“…a kurzus vezetője, Morcz Fruzsi mindenkire külön odafigyel, külön időt szán, senkit nem enged elkallódni. Nagyon jól érez rá arra, hogy kit mi érdekel, kit milyen szakmai gyakorlatra kell küldeni, kinek milyen könyvet kell a kezébe nyomni, kit hogyan lehet motiválni.”
Érdekel, mit gondolnak diákjaink a Zeneipari menedzsment kurzusunkról? Megkértük a 2015 márciusában végző évfolyamot, meséljék el, hogyan érezték magukat a képzésünkon, hogyan érkeztek a Zeneipari Hivatalba és hogyan távoznak tőlünk. Az eheti beszámolót Szeklencei Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatója írta.
Eredetileg onnan indult számomra az egész Zeneipari Hivatal, hogy az egyetem mellett szerettem volna valami speciális, kézzelfoghatóbb dolgot is tanulni. Mivel évek óta volt zenekarom, és jó ideje foglalkozom az ezzel járó dolgokkal, úgy gondoltam, érdemes lenne erről részletesebben tanulni, gyakorlatilag összekötni a hobbimat és azt, amit az egyetemen tanulok.
A dolog alapja, hogy a kurzus vezetője, Morcz Fruzsi mindenkire külön odafigyel, külön időt szán, senkit nem enged elkallódni. Nagyon jól érez rá arra, hogy kit mi érdekel, kit milyen szakmai gyakorlatra kell küldeni (én is így nézhettem bele szakmai gyakorlatom során egy csomó koncert háttérmunkájába, például Morcheeba, Trentemøller), kinek milyen könyvet kell a kezébe nyomni, kit hogyan lehet motiválni.
Az pedig külön kapóra jött nekem, hogy Fruzsi a Corvinuson tanít, így ő lett a szakszeminárium-vezetőm, és nála írom a szakdolgozatomat is, amiben nagyon sokat tud segíteni (például interjúk összehozásában a témámba vágó zenészekkel, szakemberekkel).
A legfontosabb számomra talán az összkép és a gondolkodás volt, és az, hogy más szemszögből is rálátást kaptam az egész zeneiparra. Annyira sokszínű az összegyűlt társaság és a tanárgárda is, hogy kiszélesedett kicsit a világ más stílusok felé, és láthattam, ahogy a különböző emberek különböző módon gondolkoznak egy-egy adott témáról.
A csoporttársaktól is nagyon sokat lehet tanulni, más-más helyről hoznak sokszor nagyon komoly tapasztalatokat, amikre érdemes odafigyelni.
Az egy év alatt gyakorlatilag minden fontos kapcsolódó témába belenéztünk, ráadásul az alapoktól volt felépítve a kurzus, szóval akinek nincs nagyobb tapasztalata, az sem fog elveszni.
A kurzus elindít az úton, ad egy keretet, megtanít egy tudatos gondolkodásmódot – ez a legfontosabb. Saját magad képzésére pedig mindig van plusz lehetőség, akár ajánlott programok, akár a könyvtár, akár a folyamatosan pörgő online közösség keretében.
Az egész képzés lényege szerintem az, hogy tanuld meg használni a fejed – nagyon sokszor kellett egyedüli vagy csoportos feladatokat megoldani, ahol nem csak a többiek gondolkodását, de a sajátunkat is jobban megismerhettük.
Minden órára lelkesen mentem – nem úgy ahogy általában iskolába jár az ember. Teljesen laza, barátságos a hangulat, folyamatosan röpködnek a poénok – és általában az előadók (akik mind komoly szaktekintélyek) is inkább nyitottak közös beszélgetésre, mint szigorú tanmenetre. Volt, aki annyira, hogy óra után hajnalig folytattuk a beszélgetést fakultatív szakkör formájában a szomszédos vendéglátóipari egységben.
Nagyon jó kis családias közösség alakult ki a suliban, a közös programok nem csak az adott csoportot, hanem a többi évfolyamot is összehozzák, és csomó együttműködés és barátság született ebből.
Összegezve azt mondanám, hogy a kurzus nagyon jól összefoglalja a szükséges tudást, és ad egy hatalmas pluszt mind gondolkodásmódban, mind közösségi élményekben. Egyelőre kevés a szakképzett menedzser a szakmában, de szép lassan egyre több diák repül ki innen, akik a jövőben egy hozzáértőbb zeneipar hátterét fogják adni.
tweet
like
+1