Konkoly Borbála a WOMEX magyar szervezői stábjában végzett munkája során döntött úgy, jelentkezik a Zeneipari menedzsment képzésünkre. Aztán az, mint egy forgatag, elragadta: egyszercsak azon kapta magát, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem végzőseként a népzene menedzsmentjéről ír szakdolgozatot, barátai lettek a kurzusról és most útra kel az Egyesült Államokba. Boris levele az ősszel a Zeneipari menedzsment kurzuson tapasztaltakról nem csak az új képzést kezdőknek szól.
Azért írok, mert szerettem itt lenni. Azért, hogy te is tudd, jó itt lenni. Azért, hogy jó legyen, neked is fontos tenni, nem elég bejárni, nem elég fizetni.
Érdemes kezdés előtt megérkezni, a csoporttársakkal a konyhában kávézni. Ígérem, jó lesz egy hosszú nap végén a ZH-ba érkezni, ott veled hasonszőrűekkel lebzselni.
Megtanulni mi az, hogy curfew vagy rider, de a könyvtárban a gitárt se felejtsd el.
A fentebbi sorokat a legfontosabb vezérelte, hogy elmondjam neked: jó itt lenni! Ez a minden, amit tudnod kell.
A Zeneipari Hivatal legkiemelkedőbb erényei a nagyon jól felépített tananyag és követelményrendszer, a Magyarországon egyedülálló nyugati könyvekből épülő zeneipari szakkönyvtár, és a közösségi szemlélet, ami a hozzáállásban és a tevékenységekben is visszaköszön. Emellett ott vannak még a terepbejárások, a szakmai kirándulások, a személyes konzultáció. Temérdek opció, amivel ha tudsz élni, akkor a legszuperebb lehetőségekhez juthatsz el. Azonban fontos tudni, hogy ehhez te kellesz!
A suli bizonyította már számtalanszor, hogy jó, de a jó nem pottyan az öledbe: te kellesz hozzá, hogy a lehetőségeket a sajátoddá formáld. Tehát a Zeneipari konyhapultján minden adott, még a szakácskönyvet is kinyitják neked a megfelelő oldalon, de a nagy kérdés az, hogy utána tudsz-e belőle levest főzni? Ha az utasítások szerint pontról pontra haladtál, akkor biztos vagyok benne, hogy igen.
A tananyag, az olvasnivaló, az elvárás rengeteg, de még az elméleti anyagok is gyakorlatiasak, érthetőek. Néha közben nem is érted, hogy miért ilyen szájbarágósak, de később, élesben baromi hálás lehetsz ezekért az olvasmányokért, a gyakorlatiasságukért.
Nem is tudtam, hogy a tudásom hogyan bővült hónapról hónapra. Aztán azon kaptam magam, hogy az egyetemen zeneipari témában kezdem el írni a szakdolgozatomat, és különösebb megterhelés nélkül, szakszavak használatával haladok előre a fejezetekkel, és a munkám végül egy egészen jó szakmai írást eredményez.
Vagy míg egyik héten rettegek a záróvizsgán, hogy a tudásom elegendő lesz-e a képesítés megszerzéséért, a következő héten az élet maga biztosít erről. Mert a Veszprémi Utcazene Fesztiválon gyakorlat közben meg kell nyugtatnom a bandámat, akiknek épp valamilyen jogos kérdése van a szerződés intézésével, a cateringbekészítéssel vagy épp a backline-nal kapcsolatban. Nem is tudom, melyikünk lepődik meg jobban: én, hogy mindegyik kérdést értem és megértem angolul is a zeneipari szakkifejezést, és ezáltal az adott problémát is, vagy a nyugtalan zenekar, aki mindenre pár perc alatt megnyugtató választ és megoldást kap tőlem.
Ezt mind a Zeneiparinak köszönhetem. Kihozta belőlem azokat a tulajdonságaimat, amikről nem is tudtam, önbizalmat adott és rengeteg tudást, amit folyamatosan szívtam magamba a hónapok alatt, és a végére összeállt bennem egy teljes kép a szakmáról.
Ugye mennyire megnyugtató? Mert ez azt jelenti, hogy készen állsz, és magabiztosan indulhatsz útnak a képesítéseddel. Vajon hány suli éri ezt el? Valóban elgondolkodtató…
A legfontosabb, hogy a Zeneipari folyton ad. Érted van, azért, hogy a legtöbbet hozza ki belőled saját magad és a magyar zeneipar számára. Ennek a legfőbb mozgatórugója Morcz Fruzsi, a suli szíve-lelke. Legyél jóba vele, segítsd őt a kérdéseiddel, érdeklődéseddel, szorgalmaddal, hogy ő is segíthessen neked. Nagyon megéri.
Szerettem itt lenni.
tweet
like
+1