“…úgy látom, hogy a Zeneipari Hivatal olyan alapokkal bír, ami vetekedhet a nyugat-európai oktatási intézmények színvonalával.” Nagy Lucia 2017 őszén kezdte a Zeneipari menedzsment képzést. Elmeséli, mit tapasztalt a kurzuson az elmúlt egy év alatt.
A Zeneipari Hivatal létezéséről jelentkezésem előtt fél nappal, felvételi interjúm előtt egy héttel értesültem. A legtöbb diák a nyílt nap tapasztalataira alapozták választásukat, így néhányan azt mondhatják, elhamarkodott egy ilyen elhatározást fél nap leforgása alatt hozni meg. Én mégis úgy gondolom, életem egyik legjobb döntését hoztam meg ez alatt a tizenkét óra alatt. Élménybeszámolómmal elsősorban a zeneipari tudásuk bővítésére törekvők döntését szeretném segíteni.
A folyamatos otthoni készülés – kötelező olvasmányok formájában – és az őket követő óránkénti röpdolik elsőre ijesztően hathat, de utólag úgy gondolom, hogy fölösleges volt a pánik, az olvasmányok sokkal élvezhetőbbek, mint ahogy azt a kötelezőktől elvárná az ember (na jó, a vaskosabb „beavató” ProArt Zeneipari jelentés olvasása közben talán mégis megfordult a fejemben a döntésem átértékelése, de ez rögtön kiment a fejemből, amint megláttam az „OK” feliratot a nevem mellett a dolgozataink eredményeinek táblázatában). A további olvasmányok jellemzően rövidebbek és könnyebben emészthetőek voltak. Megfordultak köztük olyan zeneiparral kapcsolatos sztorik, amiket szintén nem lehet alábecsülni, hiszen gyakran ugyanolyan hasznosak, mint a tömény leírásokat és instrukciókat tartalmazó irományok. Egyszóval úgy látom, hogy a Zeneipari Hivatal olyan alapokkal bír, ami vetekedhet a nyugat-európai oktatási intézmények színvonalával.
Visszakanyarodva a ZH rendszerére, az első néhány bevezető előadás után váltakoztak az előadók, minden modulokra bontott (majd modulzárók által megpecsételt) területet a legszakavatottabb személyek mutatták be. Így ismertük meg Szűcs Lászlót, a MAHASZ elnökét; Sasváry Zoltánt – Sasát –, a Bëlga és a Vad Fruttik menedzserét, Marinka Csabát és Vető Viktóriát a Sziget Fesztiválért is felelős sajtóügynökség képviselőit és a magyar zeneipar sok-sok más meghatározó szakemberét.
A képzés tematikája változatos, egymást váltották a gazdasági- és jogi ismeretek, a hangfelvételipar, a kultúramenedzsment világa, a kihagyhatatlan marketingismeretek modulja vagy az előadómenedzsmenttel kapcsolatos létfontosságú tudnivalók. Nem maradtak ki a klubokkal- és a nemzetközi zeneiparral kapcsolatos ismeretek sem, szakemberektől kaptunk tanácsot az effektív digitális kommunikáció, hang- és fénytechnika kapcsán is.
Az első félév gyorsan eltelt, alig pislantottam kettőt (és lettem a zeneipart átfogó alaptudás büszke birtokosa), máris a második felvonáshoz értünk. Ekkor, az iskola segítségével és közvetítésével, szakmai gyakorlatokra jelentkezhettünk. Nagyon meglepett, amikor a Kerekes Band és a Budapest Jazz Club képviselői is felkerestek. A csoporttársaim hasonlóan jártak, többük hasznos gyakorlati lehetőséget kapott a ZH és Fruzsi segítségével.
A Zeneipari Hivatal elképzelhetetlen lenne a terepbejárások nélkül, amik a második félév hétfőit töltötték ki. Ezeken a helyszínlátogatásokon keresztül volt lehetőségünk kifaggatni az Akvárium, az A38, a Kuplung, a Petőfi Rádió és a Budapest Park képviselőit; a Quimby otthonos próbatermén és stúdióján keresztül Kiss Tibi kalauzolt bennünket; meglátogathattuk a Supersize stúdióját; a Sziget irodáját Lobenwein Norbert és Csiszár Virág mutatták be; sőt, találkozhattunk Bali Dáviddal, Bende Zsuzsannával, Dömötör Endrével, Rónai Andrással és több elismert szakemberrel.
És ez nem minden. A ZH további érdeme, hogy kedvezményesen juthattunk be olyan fesztiválokra és konferenciákra, mint a Music Hungary Konferencia, a Művészetek Völgye, az Ozora és mások.
Az előadások, szakmai gyakorlatok, terepbejárások és a további lehetőségek, kitűnőek voltak arra, hogy megismerkedjünk azokkal a szakemberekkel, akik tevékenysége meghatározza a magyarországi zeneipart. Nem szabad azonban kifelejteni azokat a kapcsolatokat sem, amelyek a csoporton belül, diáktársainkkal alakultak ki.
Nagyon sokat tudnék még mesélni a képzésről, de valószínűleg jobb, ha a saját bőrötökön tapasztaljátok meg a ZH nyújtotta előnyöket. Azt biztosra mondhatom, hogy az elvárásom maximálisan teljesült (sőt, túlteljesült). Fő elvárásom az volt, hogy a másodkézből összeszedegetett zeneipari tudásom (ami enyhén szólva hagyott maga után némi kívánnivalót) új információkkal és szakmai tapasztalattal bővüljön ki. Volt ugyanis egy nagy álmom: egy olyan világba szerettem volna benyitni, ahova mindig is tartozni akartam és ahova a Zeneipari Hivatal nélkül valószínűleg sosem lett volna lehetőségem belépni. Ez persze csak az első lépés volt, de nagyobb, mint azt korábban gondoltam.
A képzést ajánlom minden olyan újoncnak vagy már tapasztalt zenésznek és zenerajongónak, aki szeret tanulni és nyitott az új kihívásokra. Biztos vagyok benne, hogy ezeknek a leendő diákoknak a ZH azt tudja nyújtani, amit szeretnének, legyen szó a zeneipari ismeretek megalapozásáról vagy a meglévő tudásuk bővítéséről.
tweet
like
+1