Angi szakmai gyakorlati helyeinek listája a Művészetek Völgyétől a WOMEX-en és a Quimby-vel is foglalkozó Podlovics Péter menedzsmentjén és a Kuplungon keresztül a Eurosonic Nordeslaag szakmai konferenciáig és a Roskilde Fesztiválig vezet: megkértük, számoljon be az elmúlt majd’ egy évéről.
Egészen véletlenül akadtam bele ebbe a képzésbe: andragógiát hallgattam az ELTE-n, művelődésszervező szakirányon, amikor az egyik órára bejött Fruzsi, és egy, a zeneipart olyan részletesen, strukturáltan bemutató előadást tartott, hogy utána azt éreztem, ezt a képzést nekem találták ki.
Mindig is nagyon érdekelt a zene háttérvilága (mert úgy nőttem fel, hogy édesapám folyamatosan hallgatta a jobbnál jobb zenéket), az igazán nekem való hivatás pedig a szervezés (kapcsolattartás, egyeztetés, problémamegoldás) – a Zeneipari menedzsment képzés pedig ezt a két dolgot egyesíti.
Az első perctől kezdve lelkes voltam és ez a kurzus végének közeledtével sem csökkent… Annyira sok élmény, tudás, gyakorlat kötődik a képzéshez, hogy kicsit ijesztő belegondolni, hogy mindjárt vége.
Már a kezdetektől rengeteg mindent tanultunk, de az elején úgy éreztem magam, mint ahogy Arisztotelész is mondja: „Minél többet tanulok, annál inkább rájövök, milyen keveset tudok”.
Szerencsére ez az érzés a kurzus végéhez közeledve enyhült: a sok felmerült kérdésre nemcsak a rendelkezésünkre álló egyedülállóan sokszínű szakmai könyvtár darabjaiból kaphattunk választ, hanem az órákon oktató zeneipari szereplőktől is, mindemellett pedig a terepbejárások (például Balcony TV, A38, Budapest Park, Sziget Iroda, Magneoton Kiadó) során is rengeteg tapasztalatot, történetet hallgathattunk meg.
Csak azért nem múlt el teljesen ez az érzés, mert a zeneipar maga is folyamatosan változik, napjainkban is, így felelősségteljes „zeneipari szakemberként” feladatunk a tudás naprakészen tartása (vagyis soha nem lehet abbahagyni a tanulást).
Az iskola egyik fő erőssége a profin összeállított tematika: nemcsak koncert- és fesztiválszervezéssel, zenei menedzsmenttel foglalkoztunk az órákon, hanem a pszichológia, tárgyalástechnika, pénzügy, stratégiai tervezés, hang- és fénytechnika, zenei marketing és pályázatírás világába is belekóstolhattunk.
A másik fő különlegesség pedig véleményem szerint a személyre szabottság. Fruzsi végig egyengette szakmai karrierünk rögös útját a személyes konzultációk során. Ezeknek köszönhetően képben volt mindannyiunk aktuális kérdéseivel, kihívásaival és minden segítséget megadott, hogy tovább tudjunk fejlődni.
Olyan szakmai lehetőségekhez tudtunk így hozzáférni, amelyeknek a közelébe sem kerülhettünk volna magunktól: én például a Zeneipari Hivatal közvetítésével kerültem az összes gyakorlati helyemre.
2015 nyarán a Művészetek Völgyében az Elevenkert nevű udvarban voltam 10 napon keresztül gyakornok, ahol én fogadtam, koordináltam és segítettem a zenészeket, ha bármi kérésük-kérdésük volt.
Októberben a minden évben máshol megrendezésre kerülő nemzetközi világzenei konferencia és showcase fesztivál hátterében, a WOMEX-en (a Hangvető Kiadó programszervező asszisztenseként) tevékenykedtem az esemény 4 napjában, illetve már az azt megelőző egy hónapban is.
A Quimby menedzsere, Podlovics Péter mellé is ebben a hónapban kerültem: neki további három Zeneipari menedzsment kurzuson tanuló diáktársammal segítünk a többi, általa menedzselt zenekar működtetésében. Így jelenleg én felelek az Európa Kiadó zenekar Facebook oldalának karbantartásáért, illetve sikeresen megpályáztam a nevükben a Cseh Tamás Program előzenekaros támogatását.
És végül, de nem utolsó sorban 2016 januárjától a Kuplungban kezdtem el a programok szervezésében és lebonyolításában segédkezni.
Ami közös volt ezekben a gyakorlatokban a sokszínű tapasztalatnyerés mellett az az, hogy mindenhol szívesen fogadták a lelkesedésemet, proaktív hozzáállásomat, és az érzelemközpontú jellememet, vagyis hagytak kibontakozni és nem törtek le. Az, hogy emberileg elfogadtak és partnerként kezeltek, nagyon sokat jelent a számomra.
E gyakorlatok során rengeteg ismeretséget is szereztem, és így történt, hogy 2015 végén ajánlás útján Jeges Zsolt megkeresett, hogy képviseljem a Cseh Tamás Programirodát az Eurosonic nemzetközi könnyűzenei fesztiválon, meg az is, hogy Lelkes András beajánlott a Roskilde fesztiválra dolgozni.
A kurzus jó híre is elkezdett már terjedni: két kezdő zenekar is megkeresett már, hogy segítsek nekik, mert hallották, hogy ezt tanulom. Egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudtam a menedzselésüket elvállalni, de az egyik produkciónál hasznosíthattam a zenekari bioírásról szóló órán tanultakat – és a tagok nagyon elégedettek voltak a végeredménnyel!
Külön kedvenceim a kurzuskirándulások voltak, melyek során egy-egy konferenciát (Music Hungary – Egerben, Waves Central Europe – Bécsben és Pozsonyban) vagy egy-egy aktív zenei élettel bíró várost (mint Pécs) látogattunk meg.
Fruzsi szervezésének köszönhetően nemcsak a szakmai tudásunk gyarapodott ezekkel, hanem a közösség is jól összekovácsolódott: több, életre szóló szakmai és emberi partnerség és barátság alakult ki az életemben. Megnyugtató a gondolat, hogy van egy jópár ember, akire számíthatok, és akit bármikor felhívhatok, akár szakmai, akár személyes problémám, kérésem, kérdésem van.
Hogy ne csak a saját kurzustársainkat ismerjük meg, Fruzsi is szervezett több kötetlen találkozót, illetve a saját évfolyamomról többen éppen szervezünk egy szakmai estet a Zeneipari menedzsment kurzus diákjainak, melyet minden évfolyamnak meghirdetünk és ahol bemutatják a projektjeiket azok, akik már elértek valamit az iparban a képzés alatt és után, illetve partnereket találjanak a saját szakmai projektjeiknek az iskolán belül, hogy még jobban megerősítsük a szakmai köteléket.
Tehát bátran kijelenthetem, hogy életem egyik – ha nem a – legjobb döntése volt, hogy beiratkoztam a Zeneipari menedzsment kurzusra, mert úgy érzem, ezzel sikerült egy erős alapot teremteni a szakmai fejlődésemhez.
tweet
like
+1