Milyen a Zeneipari Hivatalba járni? Végzős diákjaink elmesélik. Leskó Lenka 2015 júniusában járt utoljára tanórán – leírta, milyen élményekkel és tapasztalatokkal távozik a Zeneipari menedzsment képzésről.
Nagyon érdekes élménnyel indult az évem a Zeneipari Hivatalban, ami a következő volt: Fruzsi [a Zeneipari menedzsment képzés vezetője – a szerk.] a felvételi beszélgetésen megkérdezte tőlem, hogy mi a célom a kurzussal.
A gyerekkori zongoratanárnőmön kívül soha egyetlen tanár se kérdezte meg tőlem, hogy mik is a konkrét terveim az életben, erre jött Fruzsi, akit gyakorlatilag még alig ismertem, de máris zúdította rám az ötleteket!
Egy hónappal a kurzusra való jelentkezésem előtt úgy jöttem ki az egyetemről zenész diplomával, hogy „jól van, most már tudok zenélni. És akkor most mi lesz?”
Volt egy csomó tervem, viszont annál kevesebb lehetőségem a megvalósításra. Elkezdtem keresgélni, és egyszer csak megjelent a Facebook-hírfolyamomban egy poszt a Zeneipari menedzsment kurzusról. Elolvastam a kurzusleírást, és úgy gondoltam, hogy ha ez mind igaz, ami oda van írva, akkor ez az én helyem.
És jelentem, igen, mind igaz. A vendégelőadók fontos zeneipari szereplők, tucatnyi terepbejáráson voltunk, a könyvtár zseniális és egyedülálló itthon, a tananyag előzetes tapasztalat nélkül is teljesen érthető és követhető, nincsenek elhallgatva fontos információk a zeneiparral kapcsolatban, és alapvető fontosságú, hogy a sulit szakmailag jól felkészült szakemberek hagyják el.
A kurzuson olyan témák jönnek elő, amiről elsőre nem is hinnénk mennyire fontosak. De mikor szembe kerülünk egy nárcisztikus rocksztárral, rájövünk, hogy milyen hasznos is volt az a szombati pszichológia óra. És ha egy barátunk megkérdezi tőlünk, hogy mi a hivatalos útja annak, hogy feldolgozhassa egy másik zeneszerző számát, rögtön más színben tűnik fel az a végtelen hosszúnak tűnő szerzői jogi kézikönyv.
Az oktatás minőség- és gyakorlatorientált, és mindenkinek csak a saját szorgalmán múlik, hogy végül mennyit vesz ki a kurzusból. Megtanultunk hosszú távra tervezni, stratégiát építeni, világossá váltak a zeneipar hátterében feszülő érdekellentétek, és megtanultuk, hogy nemcsak a saját fejünkkel kell tudni gondolkodni, hanem a tárgyalópartnerünkével vagy az általunk menedzselt zenészével is.
És említettem már, hogy ha nem hozott volna össze az élet az egyik csoporttársammal, akkor most nem lennék hangtechnikus gyakornok a kedvenc jazz clubomban?
Amióta a Zeneipari Hivatalba járok, teljesen megfordult velem a világ, és jó belegondolni, hogy ez még csak a kezdet. Fruzsi óriási köszönetet érdemel a munkájáért és az emberséges hozzáállásáért a diákok felé.
tweet
like
+1