Megkértük a 2014 júniusában végző diákjainkat, meséljék el, hogyan érezték magukat a kurzusunkon, hogyan érkeztek a Zeneipari Hivatalba és hogyan távoznak tőlünk. Az eheti beszámolót a két zenekarban is játszó muzsikus, Simon András írta.
2013 nyarán, mikor először találkoztam Fruzsival, még fogalmam sem volt róla, hogy milyen lesz a kurzus a Zeneipari Hivatalban.
Nagyjából arra gondoltam, hogy tanulunk majd sok hasznos dolgot, meg lesznek érdekes témák, de ilyen alapos, sokrétű “kiképzésre” nem számítottam. Nem is nagyon sikerült beleszorítanom minden egyes programot bokros teendőim közé, de azért igyekeztem legalább az órákon részt venni. Ami sikerült is, mert csak egy alkalmat hagytam ki a szülinapomon, de azt is nagyon sajnáltam.
A kurzus kezdetekor is már két zenekarban játszottam, mint basszusgitáros és próbáltam intézgetni, amit tudtam. Valahogy rám hárultak ezek a feladatok.
A kettő együttes egyébként teljesen különbözik, mert az egyik – a Dust N’ Bones – egy Guns N’ Roses tribute zenekar, aránylag sikeres múlttal és jelennel, ám kissé bizonytalan jövővel; míg a másik egy saját dalokat, magyar szöveggel játszó brigád, a Bang Bang. Velük épp egy nehézkes újrakezdésen ügyködünk.
A célom az volt a kurzussal, hogy megtanuljam mit csinálok – csinálunk – rosszul, min lehetne javítani, hogy tovább tudjunk lépni előre.
Ahogy haladtunk előre a kurzussal és kezdtünk szépen feloldódni, összehaverkodni egymással, azon kaptam magam, hogy rengeteget röhögünk együtt – néha egymáson – és nagyon jó hangulatban telnek az órák.
Ez a pécsi kiránduláson csúcsosodott ki, amikor együtt buliztunk egy hétvégén át, miközben megismertük a pécsi és környéki zenei élet legfontosabb helyeit, figuráit.
És jó volt az egri zeneipari konferencia ilyen szempontból is.
Igazából bárhol vagyunk, mindig jól érezzük magunkat. Ami azért kicsit furcsa, mert ahányan vagyunk, annyiféle zenei stílust képviselünk. A közös nevező nyilván a zene és az aköré fonódó ipar, amiben rengeteg az átfedés műfajtól függetlenül.
Amit a legfontosabbnak tartok abból, amit megtanultam a Hivatalban, az a tudatosság és a hosszútávú gondolkodás, -tervezés fontossága. Ez lényegében az élet bármely területén hasznos, de tudatos szervezés nélkül sehova nem lehet eljutni a zenekarosdiban sem.
Más szemmel nézem már a produkciókat is. Korábban is érdekeltek a háttérben zajló események, de rengeteg lényeges dologról nem is tudtam, vagy csak nagyon felületes ismereteim voltak róla. Például a szerzői jogok, Artisjus, EJI és társai, a digitális zeneüzletről nem is beszélve.
Sorolhatnám a témaköröket, de nem teszem, mert nagyon sok van.
Megtudtam azt is, hogy a zenekaromban a következő feladatköröket látom el basszusgitározás mellett: sofőr, road, turnémenedzser, booking agent, sajtós (ez mondjuk kicsit erős) és “pénzügyminiszter”. Nem is gondoltam volna! És ez sok zenekarban van hasonlóan, amíg nem jutnak el egy bizonyos szintre.
Ha kicsit nyögvenyelősen és lassan, de én is elkezdtem használni, kamatoztatni a megtanult ismereteket a fent említett bandáimban. Ám a munka dandárja még csak most következik! Egy sokkal profibb arculatot, produkciót kell felépítenünk!
Szerintem nekem egy picit nehezebb a dolgom, mert egész más a képlet, ha egy zenekar megbíz egy menedzsert, hogy segítsen neki, mint amikor a menedzselési feladatokat (is) ellátó zenekartag próbálja a bandán belül megváltoztatni a szemléleteket és próbál irányt mutatni.
Ettől függetlenül, aki komolyan gondolja a zenélést, netán felkarolna egy produkciót, annak nagyon hasznos és ajánlott, hogy tisztában legyen a zeneiparban zajló folyamatokkal és egy profi szemléletet sajátítson el. E nélkül sokkal kisebb esélye van elérni bármit is.
Én ajánlom mindenkinek a Zeneipari Hivatalt! 😉
András a Zeneipari menedzsment kurzust végezte el nálunk.
tweet
like
+1