A Zeneipari Hivatal a legjobb dolog, ami eddigi életem során történhetett velem – jövőképet, életszemléletet és tömérdek tudást adott azzal kapcsolatban, miről oly kevés ismeretem volt, mégis mire a Zeneipari Menedzsment kurzus végére értünk, rengeteg minden tisztázódott a fejemben.
A húszas éveik elején talán sokan vannak úgy, ahogyan én is voltam a jó öreg kérdésekkel: „Hol akarsz elhelyezkedni?”, „Milyen pályát választasz magadnak?”, „Miből fogsz megélni?”. Én ezekre a kérdésekre gyakran csak vállrándítással vagy egy egyszerű „Nem tudom”-mal feleltem, miközben egyébként a Budapesti Corvinus Egyetem Komminkáció és média képzésének eredményeképpen ott lapult a zsebemben a friss diplomám. Egyetem mellett egy budapesti zenekar menedzselését is elvállaltam, de természetesen ekkor még nem láttam át, hogyan működik a zeneipar.
És akkor megpillantottam a Zeneipari Hivatal hirdetését az egyik közösségi portálon, ami olyan volt számomra, mint egy mentőcsónak az óceánban. Tudtam, hogy ide be szeretnék kerülni, hogy egyetemi tanulmányaim után végre olyannal foglalkozhassak, ami igazán, de tényleg igazán érdekel, és amit szívvel-lélekkel csinálhatok.
Morcz Fruzsival 2014 júliusában találkoztam először, amikor a felvételi beszélgetés keretében leültem vele szemben, remegve, hogy akkor most majd jönnek a szakmai kérdések, és én mit sem tudok a zeneipar mélyremenő működéséről. De nem.
Fruzsi határozottan arra volt kíváncsi, hogy mennyire gondolom komolyan a tanulást, van-e bennem szakmai tisztelet, van-e motivációm és hol képzelem el magam a zeneipar berkein belül. Elmondta azt a tömérdek lehetőséget, amit a Zeneipari Hivatal nyújt a diákjainak: a többszöri személyes konzutáción keresztül a számtalan terepbejáráson át a szakmai gyakorlatokig, mindenkire, egyenként, személyre szabva. Ez nem egy sormintagyár, ahogyan sok más helyen működik az oktatás.
Ez egy olyan egyedi képzés, ami 100%-ig működik, ha ténylegesen kiveszed belőle azt, ami benne van: tudást, szakirodalmat, kapcsolati tőkét és megannyi extra lehetőséget.
Igazán személyesre fordítva a hangnemet, számomra a ZH második hete már olyan lehetőséget hozott, amit legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, mivel nem csak hogy kijutottam a Waves Vienna zenei konferenciára, de útközben megismerkedhettem az elektronikus zenei szcéna egyik legnevesebb szervezőjével, aki akkoriban szintén a Zeneipari Hivatal egyik képzésén vett részt.
Fruzsi közbenjárására fél év alatt 3 különböző szakmai gyakorlatot végezhettem el, mindig más és más területeken, zenei stílusokban, mígnem tavasszal az egyik legnagyobb magyar elektronikus zenei szervezőcsapat szakmai gyakorlatosaként úgy érzem, megtaláltam a helyem.
Mindehhez hozzájárult az is, hogy az elmúlt egy év alatt a terepbejárásokon olyan kapcsolati tőkére és helyszínekhez köthető tudásra tehettem szert, amit a magam egyszerű módján minden bizonnyal nem érhettem volna el. A vendégelőadók pedig kifejezetten a saját legjobb tudásuk szerint, adott szakmai körben mozogva tudtak nekünk válaszolni a kérdéseinkre. Ez számomra olyan felemelő élmény volt minden alkalommal, ami a tanulási folyamatot még édesebbé tette, hiszen olyanokat hallgathattam a ZH padjaiban ülve, akik elismert szakemberek, és valóban teljes képet tudtak adni az általuk megélt és látott helyzetekben/helyzetekről.
Az oktatások felhőtlen hangulatban zajlottak minden alkalommal, kevesebb, mint egy év alatt közösséggé váltunk, akik eddig is segítették egymást, és a jövőben is nagy valószínűséggel fogják, mivel együtt vergődtünk át a nehézségeken, együtt jártunk a terepbejárásokra, vidéki kirándulásokra és konferenciákra. Nagyon különbözőek vagyunk, épp ezért a zeneipar különböző pontjait céloztuk be magunkak, ami még inkább alátámasztja azt, hogy egymás segítése ne legyen kérdés a jövőben, hiszen akkor tudunk egy szilárd, együttműködő, olajozott gépezetet létrehozni a zeneipar részeként, ha összetartunk. Eléggé romantikus jövőkép ez, de hiszek benne, hogy ez így is működhet.
A Zeneipari menedzsment kurzus megtanított rá, hogy éljek a lehetőségekkel, higgyek önmagamban, és a szakmai tisztelet mindenkinek kijár.
Legkedvesebb élményem egyik oktatónkkal, Ligeti Gyurival, a We Are Rockstars és a Zagar formációk tagjával történt a 2015-ös VOLT Fesztivál során, amikor összetalálkoztunk a színfalak mögött, és ő minden további nélkül lelkes eszmecserébe kezdett velem a könnyűzene helyzetéről Magyarországon, szabadidejét, energiáját áldozva abban az egy órában rám.
Végre úgy érezthettem, hogy igen, ennek a sürgő-forgó, folyamatosan mozgásban lévő és változó rendszernek én is a tagja lettem.
Ezúton is köszönöm a Zeneipari Hivatalnak, hogy létrejött, és missziójának tartja, hogy segítse és kinevelje a zeneipar hasznos szakembereit!
tweet
like
+1