“Szervezőként is az a célom, hogy a gépezet minden szereplője biztonságban érezze magát, és maradéktalanul el tudja végezni a munkáját” – mondja Anga Kis Miklós basszusgitáros, dalszerző, menedzser, az MMM Booking egyik vezetője, többek közt Harcsa Veronika, KosziJanka, Fish!, NECC Party, RATM Tribute by Subscribe, USEME és a PASO menedzsere. Hogyan és miért lesz egy basszusgitárosból sikeres, elismert és keresett menedzser, cégtulajdonos? Dudich Ákosnak elmeséli.
Zenészként kezdted a pályád, mai napig aktív zenekari tag vagy. Hogy lett belőled mégis szervező?
A kezdetektől fogva zavart, ha nem tudtam, mi zajlik pontosan a háttérben, vagy ha nem úgy történtek a dolgok, ahogy azt megbeszéltük a szervezővel. Így aztán akarva-akaratlanul csöppentem bele a gépezetbe, annak ellenére, hogy sosem állt szándékomban menedzserként elhelyezkedni. A kulcsszó talán a biztonság: azért vettem kezembe az irányítást, hogy biztonságban érezzem magam.
Szervezőként is az a célom, hogy a gépezet minden szereplője biztonságban érezze magát, és maradéktalanul el tudja végezni a munkáját. Ha megnézi a diszpót egy zenekartag, egy road, egy sofőr, hangmérnök, fénytechnikus vagy a turnémenedzser, akkor mindenki azt érezze mindent tud, minden infó a rendelkezésére áll, amire szüksége lehet. Egy jól előkészített, megszervezett koncert esetén a fellépés napján nem kell, hogy öt percenként csörögjön a telefonom, mert mindenki mindent tud. Ha jól szervezett a csapat, akkor azt is tudják, hogy melyik kérdéssel kit kell keresni, nem kell minden apró problémával engem zargatni. Régen az is nagyon zavart, ha a beígért tíz órai kezdéshez képest tizenegykor még nem kaptuk meg a színpadot. Ez nemcsak a zenekar felé inkorrekt, hanem a közönség átverése is, ami ellen mindig is harcoltam. Tinédzser koromban többször jártam úgy, hogy nagy nehezen sikerült kiharcolnom, hogy elengedjenek egy koncertre, ami papírforma szerint 21 órakor kezdődött, de egy számot sem tudtam belőle megnézni, mert haza kellett mennem fél tizenkettőre… Még abban az időben sem lehetett komolyan venni a kiírt kezdési időpontokat, amikor elkezdtünk zenélni a Subscribe-bal. Mára ez szerencsére megváltozott.
Tehát leginkább mások inkompetenciája miatt lettél szervező?
Tulajdonképpen igen, és persze a sikerélmények hatására idővel elkezdtem nagyon élvezni is, amit csinálok. Egy gyors példa a sikerélményre: a Veszprémi Utcazene Fesztiválon játszottunk, huszonhárman muzsikáltunk a színpadon, zenészekkel, stábbal együtt harmincöt embert kellett koordinálnom. Elküldtem az infómailt a szereplőknek, és az egyik vendégfúvós másnap írt nekem egy levelet, hogy ennyire profin összerakott koncerttel még sosem találkozott, pedig 15 éve zenél és évi 150 fellépése van. Az ilyen pozitív visszajelzések hosszú időre erőt adnak, és megerősítenek abban, hogy jól végzem a munkám.
Aktív zenész és közben zenekari koncertszervező is vagy egyben. Ütközik-e egymással ez a két különböző szerep, és ha igen, hogyan?
Nem véletlen, hogy az esetek 99 százalékában nem zenekartag a menedzser. Sajnos ütközik a két szerep, nagyon nehéz úgy játszani egy bandában, hogy közben egy személyben te vagy a zenekarvezető, koncertszervező, turnémenedzser, PR-os, merchandise-os, social media felelős és mondjuk még a logisztikus is. Ami még baromi nehéz volt anno, hogy meg kellett tanulnom három perc alatt átalakulni koncertszervezőből fellépővé. Ilyenkor ugyanis minden nyűgömet és bajomat a backstage-ben kell hagynom. Erre végül azt a megoldást találtam ki, hogy az egyik roadunk legyen a turnémenedzserünk, és a helyszínen minden operatív feladatot levett a vállamról. Így nekem a buli napján már tényleg nem volt más dolgom, mint a koncertre készülni. Lassan a többiek is mind megtanulták, hogy a vendéglista és egyéb ínyencség miatt nem engem kell keresni, úgyhogy az utóbbi pár évben végre egyszerű basszusgitárosként ülhetek az öltözőben. Ez egy fontos és tudatos lépés volt a részemről, így sokkal jobban tudom érezni magam koncert közben. Ha pedig valaki még ezek után is engem talál be a buli előtt a kérdéseivel, akkor már csak annyit szoktam mondani: én csak egy egyszerű basszusgitáros vagyok, kérdezd a turnémenedzsert.
Gondolom, segít, hogy mindkét oldalt ismered, bele tudod képzelni magad a másik cipőjébe… Ez ad egyfajta holisztikus szemléletmódot?
Sokat segít, hogy ismerem a legtöbb nézőpontot. Az élet úgy hozta, hogy kipróbálhattam mindenféle zenei melót, korábban dolgoztam fesztiválokon színpadmesterként, roadoltam az Emil RuleZ!-nek, dolgoztam színpadosként, szedtem jegyet koncertre, voltam babysitter (azaz külföldi zenekart kísérgető ember) ezáltal számos zeneipari munkába belekóstoltam, így aztán pontosan tudom, milyen nehéz dolga van a különféle szereplőknek. Koncertekre pedig több mint 20 éve járok, így a legfontosabb szempontot is jól ismerem: a közönségét.
És ha megfordítom a dolgot: zenészként milyen formában veszed hasznát a zeneipari tapasztalataidnak?
Most leginkább a USEME építésében, beindításában tudom kamatoztatni. Ismerem a piacot, ismerem a hazai zenekarokat, ismerem a különböző szubkultúrák közönségét és koncertrejárási szokásait. Persze még így is baromi nehéz valamit a nulláról felépíteni, még ebben a felgyorsult világban is évek kellenek hozzá, meg persze rengeteg munka, idő és pénz. De nagyon élvezem, és már a mögöttünk lévő 2,5 év alatt is rengeteg sikerélmény ért a USEME kapcsán. A második lemezbemutató koncertünk teltházas volt az A38 hajón, és a vidéki bulijainkon is egyre többen vannak. Szépen lehet érezni, ahogy napról napra egyre több fiatalnak talál be a zenénk és épül a közönségünk.
Egyszerre két szemszögből is látod a zeneipart, illetve a zenészek számára elérhető lehetőségeket. Mit gondolsz, hasznos lenne a zenészeknek is olyan strukturális látásmóddal rendelkeznie, mint neked?
Hasznos lenne, de ez nem elvárható. Szeretek tudatos művészekkel együtt dolgozni, szerencsére sok olyan előadóm van, aki átgondoltan építi a pályáját. Szeretem, ha valaki azon túl, hogy jó dalokat ír, tudja azt is, hogy még rengeteg összetevője van annak, hogy sikeres vagy még sikeresebb legyen. Arról nem is beszélve, hogy sokkal kevesebb felesleges kört kell futni egy olyan művésszel, aki fejben rendben van.
Sok évvel ezelőtt, Szepesi Mátyással alapítottátok meg az MMM Bookingot. Milyen formában indult el, és hogyan működik ez ma?
Matyi keresett meg, hogy csináljunk közös vállalkozást, és én nagyon boldogan igent mondtam. Rengeteget tanultam Matyitól, ő egyfajta mentor számomra, és időközben az egyik legjobb barátom is lett. A cég neve MMM Booking lett, a sztori viszonylag egyszerű: Matyi + Miki, és volt még egy Miki, aki a harmadik M volt. Egyesítettük erőinket és elkezdtünk együtt dolgozni. A zenekarainkon kívül volt sok közös munkánk, turnékat, fesztiválokat, mindenféle rendezvényeket szerveztünk. Aztán jött a válság, elzártak minden csapot, és maradtak a zenekaraink. Visszatérve a kérdésre, a kezdetek óta annyi változott, hogy mindkettőnk alá épültek be munkatársak. Marosi Niki volt az első emberem, ő az IBS gyakornokaként került hozzám, ő a gyakorlati év után maradt is jó pár évig. Azóta már neki is vannak zenekarai: AWS, Apey And The Pea, Stubborn, Kies, ügyes és sikeres szervező lett belőle, tudja kamatoztatni saját életében is a tapasztalatait. Ő időközben elindult a maga útján, és önálló koncertszervezőként dolgozik. Mellettem van Vörös Tomi, aki először a már említett turnémenedzser szerepet vállalta, később produkciós munkatársként több szálon is hasznos és aktív tagja a csapatomnak. Tomi is nagyon önálló, proaktív, vannak olyan projektek, amiket teljesen egyedül visz, ő is rengeteg dologgal foglalkozik még az MMM mellett, szintén sikeres és foglalkoztatott szervező. Március óta van velünk Nina, aki pedig a pénzügyeket, szerződéseket, számlákat kezeli és rendszerezi, emlett bármilyen szegmensben bevethető jolly joker. Így egy jól működő, átgondolt rendszerben tudjuk a munkánkat végezni. Régen Matyival mindent magunk csináltunk, de most már eljutottunk arra a terheltségi szintre, hogy delegálnunk kell feladatokat. El kellett kezdenünk bizonyos tekintetben “multis” rendszerben gondolkodni, hogy azzal foglalkozhassunk, amit igazán szeretünk. A működésünk egyszerű: Matyival irányítunk, stratégiát tervezünk, megbeszélésekre járunk, tartjuk a kapcsolatot a zenekarokkal, produkciós munkatársaink pedig átveszik a szálak lebonyolítását egy bizonyos szervezettségi pont után.
Ha minden igaz, akkor egy végzett Zeneipari Hivatal-diák, Petneházy Flóra is megfordult nálatok. Őt hogyan találtátok meg?
A Zeneipari Hivatal delegálja a tanulóit a Művészetek Völgyébe, hogy gyakornokként kitanulják a fesztiválszervezés és fesztivállebonyolítás csínját-bínját. Mint a Harcsa Veronika udvar szervezői, nekünk is volt lehetőségünk a diákok közül választani, és a beküldött önéletrajzok alapján Flórára esett a választásunk. Prímán be is vált, önálló, kreatív, és jó problémamegoldó. Flóra a fesztivál után nem az MMM Bookingnál, hanem a Herendi Ráhel által vezetett MMM Pressnél segített be, tehermentesítve ennek az üzletágnak az őszi hónapjait. Flóra végül a Művészetek Völgye Nagyszínpadának lett a szervezője.
Mitől függ, hogy elvállalsz-e egy produkciót? Minek kell benne meglennie?
Szerelemnek kell lenni. Csak és kizárólag úgy tudok foglalkozni egy produkcióval, ha szeretem, és ha hiszek abban, hogy ez jó, és tudok belőle még jobbat csinálni.
Ez üzleti vagy ízlésbeli kérdés?
Semmiképpen sem üzleti. Soha semmit nem csináltam kizárólag biznisz miatt. Rengeteg olyan produkció megkeresett már bennünket, akikből sokat tudna keresni a cég, de nem vállaltuk el őket, mert művészileg nem azt képviseli, ami számunkra fontos.
Téged keresnek meg produkciók vagy inkább te vadászol le csapatokat?
Minden produkció maga keresett meg. A kilincselés amúgy sem járható út szerintem, nagyon kicsi ez a szakma, mindenki ismer mindenkit, nem vesszük el a másik kenyerét. Olyan persze van, hogy menedzsmentet vált egy produkció, de ez egy másik helyzet.
Hogyan képzeljük el egy hozzád hasonló ügynök munkáját? Mit csinálsz, mennyire hasonlóak egymáshoz a napjaid?
Nagyon tudatos és szervezett életem van. 3-4 hétre előre tudom azt, hogy mikor mit fogok csinálni reggel 7:30 és este 10 között. Vannak olyan elfoglaltságaim, amik hónapokra előre be vannak írva a naptáramba, és van olyan is, ami több mint egy évre. Minden napra jut legalább egy megbeszélés, heti szinten vannak zenekari próbák, koncertek, stúdiózások, céges meetingek és közben kell időt szakítani a családra, sportolásra, kikapcsolódásra is. Négy éves a kisfiam, az ő érkezése még szigorított a rendszeren, és még összetettebbé varázsolta az életemet. Úgy osztom be az időmet, hogy legyen lehetőségem mindennap vele is lenni, ő a legfontosabb dolog az életemben. Mindez persze nem menne, ha nem lenne mellettem a fantasztikus feleségem, aki összetartja és menedzseli a családi és otthoni ügyeinket.
Szerintem a siker egyik kulcsa, hogy legyen társ, akire mindig lehet számítani. A másik kulcs pedig az, hogy ember a saját tempója és terhelhetősége szerint optimálisan tudja beosztani az idejét, és a rendelkezésre álló időben a lehető leghatékonyabban végezze a munkáját.
Változtak-e a hazai koncertszervezési viszonyok, mióta a pályán vagy? Ha igen, miben?
Nehéz kérdés, mert amikor kezdtem, akkor még csak a pályája elején járó Subscribe zenekarral foglalkoztam, és engem sem ismert senki, most pedig komoly portfólióval ostromlom a klubokat és a fesztiválokat. Talán most hektikusabb a rendszer, a csúcsprodukcióknak már év elején tele van fesztiválokkal a naptárjuk, a kisebb zenekarok pedig egyre később kerülnek foglalásra. Talán régen is így volt, nem tudom… Klub szinten is összevisszaság van, vannak klubok, amiknek egy évre előre megvan a programja, és van, aki csak az utolsó pillanatban pakolja össze a szezonját.
Létezik-e ebben a munkakörben előrelépési lehetőség?
Előrelépés amikor egy produkció erősödik. Előrelépés az is, ha bővül a paletta. Persze véges az, amennyit egy ember jól meg tud csinálni, nem lehet korlátlan számban bevállalni zenekarokat, mert könnyen visszafelé sül el a dolog. Számomra az nagyon fontos, hogy akikkel foglalkozom, azok azt érezzék, nekem ők az elsők, és maximálisan figyelek rájuk. Az előrelépés engem amúgy sosem foglalkoztatott, az élet eddig mégis megoldotta, hogy folyamatos apró lépésekben menjek előrébb. Engem jobban érdekel a fejlődés, és a rendszerek optimalizálása. Fontosnak tartom, hogy tanuljunk a hibákból, és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy még egyszer ne kövessük el ugyanazt.
Lehet ötven-hatvan évesen ugyanezzel a lendülettel dolgozni? Amennyiben nem, milyen egyéb karrierlehetőségek állhatnak előtted?
A kor szerintem nem számít, inkább az a fontos, hogy szereted-e, amit csinálsz. Mivel szeretem a munkámat és a pezsgést, ami vele jár, ezért azt gondolom, hogy 50-60 évesen is ezzel fogok foglalkozni. 2015 végén beindítottuk az MMM Press & PR üzletágat és az MMM Records kiadót is. Ha van egy zenekarnak nagyobb eseménye vagy turnéja, vagy csak egyszerűen szeretne nagyobb felhajtást maga körül, akkor mi segítünk ebben. Dolgoztunk már fesztiváloknak is, benne vagyunk mindenben, ami zene vagy zenéhez kapcsolódik. 2016 óta pedig már kiadóként is működünk, vagyis most már fizikai és digitális módon is meg tudunk jelentetni hangfelvételeket. Mindezt átgondolva az MMM Booking sok lábon áll, nem gondolom, hogy másik szakma után kéne néznem.
Ha mindez nem lenne, akkor szerinted mivel foglalkoznál?
Elkezdenék újra basszusgitár órákat adni. Ebben ugyanúgy megvan az a szabadság, amire szükségem van, magam oszthatom be az időmet, valamint a sikerélmény is garantált a fejlődő diákok részéről.
Hol éled most ki a kreatív energiáidat?
Stratégia tervezésben, és a dalszerzésben élem ki leginkább. Az egyik kedvenc része a munkámnak, amikor egy-két éves vagy akár még hosszabb távú célokat találunk ki, határozunk meg, majd az ehhez szükséges eszközökkel megvalósítjuk azokat. A munkám lényege a jól átgonondolt haditervekben, és azok megvalósítában rejlik. Ez az igazi feladata egy menedzsernek, a booking pedig csak a babérokat aratja le.
A fentieket így átgondolva csupa szuper dologgal vesz körül, és szerencsés vagyok, mert nagyon szeretem a munkámat! 🙂
tweet
like
+1