Mi alapján válogatják a fellépőket? Mit vár egy fesztiválszervező egy zenekartól? Hogyan zajlik a programok összeállítása? Gerendai Károly (Sziget Kft, ügyvezető igazgató), Kálocz Tamás (Fishing on Orfű, főszervező és résztulajdonos), Lobenwein Norbert (Sziget Kft., VOLT Produkció, résztulajdonos és ügyvezető), Muraközy Péter (Veszprémi Utcazene Fesztivál, főszervező), Orbán Attila (RockPart, szervező) és Orbán Balázs (EFOTT, főszervező) válaszol a kérdéseinkre. Tóth Zsófia, Harangi Ditta és Dudich Ákos riportja.
Az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója, röviden EFOTT Magyarország egyik tradicionális fesztiváljának számít, hiszen 1976 óta minden évben megrendezésre kerül, és mindig más helyszínen. A kezdetekben többek között táncház, kirándulások, sportversenyek és politikai fórumok is szerepeltek a fesztivál programjai között, ám a rendszerváltás után az EFOTT is átalakult, és a hangsúly a könnyűzenére tevődött át.
Az 1993-ban (akkor még Diáksziget néven) elindított Sziget Fesztivál Európa egyik legnagyobb könnyűzenei és kulturális rendezvénye, és nem mellesleg Magyarország egyik kiemelt turisztikai vonzereje. Az Európa legjobb fesztiváljait versenyre hívó European Festival Awards-on a Sziget 2012-ben és 2014-ben is elnyerte a „Legjobb Nagyfesztivál” címet, 2015-ben pedig a „Legjobb Programajánlat” díjat hozhatta haza.
A VOLT Fesztivál Magyarország egyik legsokszínűbb könnyűzenei fesztiválja, amelyet Sopronban rendeznek meg 1993 óta minden évben. A tudatosan emberléptékű fesztiválon rock, elektronikus, világzenei, jazz, metal és hip hop zenekarok is fellépnek. A European Festival Awards-on a VOLT 2015-ben a „Legjobb Közepes-méretű Európai Fesztivál” kategóriában lett első.
A Fishing on Orfű egy könnyűzenei fesztivál az Orfűi-tó melletti Panoráma kempingben, melyet először 2008-ban rendeztek meg. A „legcsaládbarátabbnak” és „legzenészbarátabbnak” is titulált fesztivál nevét a pécsi Kiscsillag együttes kislemezének címéről kapta, és elsősorban a magyar pop-rock zenekarokra koncentrál.
A Veszprémi Utcazene Fesztivál neve mindent elárul. Más fesztiválokkal ellentétben a VUF ingyenes és a város belvárosában kerül megrendezésre több helyszínen. A délutáni órákban tartják a versenyben lévő fellépők koncertjeit, este pedig híres előadók projektzenekarai és nemzetközileg elismert utcazenészek szórakoztatják a közönséget.
A RockPart egy 2013 óta létező rock-metal-punk fesztivál Balatonszemesen. Baráti áraival és ritkán fellépő zenekarokkal vonzza a látogatókat. Ők képviselik a legfrissebb és legújabb fesztivált összeállításunkban.
Profil és célközönség
A hat megkérdezett szervező más-más profilú fesztivált képvisel, jól tükrözve ezzel az alapítók habitusát és ez természetesen visszaköszön a bevett eljárásaikban is.
Az EFOTT legtöbb szervezője felsőoktatási intézményekben dolgozik és az egyetemista életérzést próbálja továbbadni az elsősorban diákokból álló közönségnek. „Persze van sok visszatérő arc, akik már rég kinőttek az iskolapadból, de évek óta ott vannak minden EFOTT-on és ők is nagyon élvezik a fesztivált. Mindig törekszünk arra, hogy a zenei programokban és a többi programelemben is kiszolgáljunk minden korosztályt” – teszi hozzá Orbán Balázs, a fesztivál egyik főszervezője.
A Sziget immár egy európai viszonylatban is vezető szerepet betöltő multikulturális monstre rendezvény, amelynek itthon nincs vetélytársa. Gerendai Károly szerint a Sziget Fesztiválon a legnagyobb a merítés mind életkor, mind programok tekintetében, de alapvetően a célközönség a 16 és 35 év közötti fiatalokra épül. Emellett fontos szempont az is, mely műfajnak éppen mekkora a rajongótábora – kiváló példa erre az elektronikus zene térhódítása az elmúlt években.
A Sziget és a VOLT Fesztivál is ügyel arra, hogy mindenki megtalálja a saját ízlésének megfelelő produkciót és így minél több embert vonzzon be. Mint azt Lobenwein Norbert megemlíti, „a VOLT esetében tökéletesen működik a nagyszínpadon egymás után egy elektronikus zenei fellépő és utána egy rock klasszikus”.
A VOLT bizonyos tekintetben a Sziget kisöccse: míg az előbbi elsősorban a külföldi trendeket követi, addig az utóbbi a magyar közízlésre fókuszál, vagyis akiket a Sziget elveszít, mert túl drága vagy túl nemzetközi, azokat megnyeri magának a VOLT, amelynek nem is célja a külföldi fesztiválozók bevonzása – szögezi le Gerendai.
A RockPart profilja határozottan szűkebb, Orbán Attila szervező szavaival élve „tematikus fesztivál”. És még a keményebb stílusokat is tudatosan szétválasztják, amennyire lehet: „Ha black metal nap van, akkor többségében olyan zenekarok lépnek fel, ha hardcore-os nap van, azok kerülnek előtérbe, vagy ha folk metálos, akkor a folk zenekarok.” Itt nem fordulhat elő olyan, mint a Hegyalján, ahol egy napon lépett fel a Down és a The Carbonfools.
A Fishing on Orfű megint egy másik szempontból specifikus. Kálocz Tamás alapító és főszervező szerint az ő esetükben az volt a cél, „hogy egy olyan fesztivált hozzunk létre, ahol számunkra kedves zenekarok játszanak”. A növekedés nem is szempont, elérték a határaikat, és szeretnék megtartani ezt a fesztivált ilyen emberléptékűnek, hiszen ez a szexepilje: „Nyilván az is cél volt, hogy teltházas fesztivált csináljunk, ami az elmúlt két évben már az elővételes jegyeladásoknál sikerült is. De nem szeretnénk ennél nagyobb fesztivált.”
Érdekes módon a legszűkebb stílusszűrővel rendelkező Veszprémi Utcazene Fesztiválnak a legtágabb a célközönsége, ám ez természetesen abból fakad, hogy ingyenes és a város belvárosában tartják, tehát a legfiatalabbtól a legidősebb korosztályig bárki tehet egy kört e területén – rántja le a leplet Muraközy Péter, a fesztivál főszervezője.
A szervezés folyamata és feltételei
A fesztiválozók még ki sem pihenték az intenzív nyári fesztiválélményeiket, mikor a szervezők java már neki is lát összeállítani a következő évi programot, és januárban már szinte végleges is a magyar fellépők névsora, de a nemzetközi konfirmálások első hulláma is beérkezik még az előző naptári év végén. A headlinerek kihirdetésére általában csokrokban kerül sor, így növelve a bejelentés hírértékét.
A szokásos időzítés alól kivételt képez a Veszprémi Utcazene Fesztivál. Ingyenes program lévén pályázati források, városi támogatás és szponzoráció jelenti a fő anyagi forrást. Muraközy Péter elmondása szerint két verzió közül választhatnak: vagy megvárják a május elején-közepén esedékes pályázati eredményhirdetést és akkor kezdik el a fellépők leszervezését, vagy annak reményében, hogy kellő időre meglesz a szükséges fedezet, már novemberben nekilátnak a szervezésnek. Ez kockázatosabb eljárás, viszont a késői szervezésnek meg az a rizikója, hogy lehet, a fellépők többsége már elígérkezett máshova, ezért inkább az előbbi gyakorlatot preferálják.
A versenyfutás a többi fesztivállal a legkritikusabb pontja a szervezésnek, ám ez leginkább a Szigetet érinti, amelynek a fő riválisai a külföldi nagyfesztiválok.
Gerendai Károly szerint egy akkora és olyan múltú fesztivál esetében, mint a Sziget, nehéz konkrét kezdő- és végpontokat meghatározni, de más a folyamat intenzitása ősszel és tavasszal. A külföldi fellépőkkel való egyeztetés akár éveken is átívelhet, hiszen ha a 2016-os évben éppen nincs az adott előadó, zenekar turnén vagy akár másik földrészen tartózkodik, a menedzsment felajánlhatja az egyeztetés lehetőségét a következő évre. „Persze ilyenkor sajnos az, hogy beszéljünk 2017-ről, nem azt jelenti, hogy már hajlandóak egy konkrét dátumra egy konkrét ajánlatot befogadni, csak ezzel utasítják el a 2016-ot.”
A Fishing on Orfű szervezői mentesek az ilyen problémáktól, igaz az ő esetükben pár kivételt leszámítva csak magyar zenekarokról beszélünk: „Minket nem érdekel, ha például a Kistehén máshol is játszik, mi attól felrakjuk őket a nagyszínpadra, mert mi szeretjük, amit csinálnak. Ebből a szempontból nagyon hálás közönségünk van, mert megbíznak bennünk, ez abból is látszik, hogy a programismertetés előtt már eladjuk a bérletek 90%-t. Persze nálunk is meg vannak a biztos pontok – Quimby, Kispál, Kiscsillag vagy a Vad Fruttik, akik minden évben játszanak –, de az összes többi meghívásunk úgy történik, hogy együtt leülünk, meghallgatunk rengeteg zenekart, és ha nekünk tetszik, meghívjuk őket” – állítja Kálócz Tamás.
Zenekarok kiválasztása: közönségigény, zenekari mutatók, személyes ízlés?
Ami szinte valamennyi általunk megkérdezett fesztivál közös vonása, hogy javarészt a szervezők válogatják és keresik meg az együtteseket. Csak kisebb arányban, vagy egyáltalán nem fogadnak zenekari jelentkezéseket, ahogy azt a honlapjaikon is jelzik. Általában arra hivatkoznak, hogy a szervezők kapacitása véges, nincs idejük végignézni a beküldött anyagokat.
A professzionális magyarázat az, hogy a legtöbb esetben olyan együtteseket keresnek, akik már valamilyen szintű ismertséggel és valamekkora rajongótáborral rendelkeznek.
Ennek ellenére az EFOTT szívesen fogad jelentkezéseket és a Fishing on Orfű részéről Kálocz Tamás is úgy nyilatkozik, hogy bár elsősorban az általuk kedvelt, vagy kevésbé ismert zenekarokat részesítik előnyben, néha ötletes vagy meghökkentő jelentkezéssel akár célt is lehet érni, mint például: „Sziasztok, mi vagyunk a ZPZ, a köcsög metál zenekar, és minden fellépési lehetőséget örömmel fogadunk, nem fogtok bennünk csalódni, a kurva anyátokat!” Meghívták – és tényleg nem csalódtak bennük.
A személyes ízlést általában háttérbe szorítja az üzleti érzék. Ezt támasztja alá Orbán Attila kijelentése is: „Ha mi olyan fesztivált szerveznénk, amely a saját zenei ízlésünknek megfelelő, akkor ketten lennénk rajta. Egyáltalán nem lehet azt figyelembe venni, hogy mi mit szeretünk és mit nem. Pont most irtottuk ki [a programból a szervezőtársam] zenekarait, ő ugyanis hisz ebben a mélabús metálban (Anathema, My Dying Bride, Paradise Lost). Ő ezeket nagyon szereti még 12 barátjával együtt. Én viszont azt gondolom, hogy ha fesztivált csinál az ember, akkor azt kell figyelembe venni, hogy mi kell a tömegnek.”
Orbán Balázs is ezt a véleményt osztja: „Objektívnek kell lenni. Egy ilyen munkakör megköveteli azt, hogy képesek legyünk elvonatkoztatni a saját érzéseinktől. A korábbi koncertek minősége, látogatottsága és persze fesztiválozók preferenciái is meghatározók a zenei program összeállításában.”
Persze ez alól is akad kivétel: a Veszprémi Utcazene Fesztiválra egy olasz zenekart lakossági nyomásra hívnak vissza évről-évre, a Fishing on Orfűn pedig Szabó Balázs Bandája az egyik közönségkedvenc.
„Meg szoktuk nézni a facebook oldalt, meg az infókat, de nem ez a mérvadó nálunk. Voltak ebből viták, hogy egy menedzser kifogásolta, hogy a zenekara miért ekkor játszik, mikor a Jazzekielnek kevesebb like-ja van. Azért, mert minket kurvára nem érdekel, hogy hány like-ja van, mert a Jazzekiel egy zseniális zenekar, és nekünk ők tök fontosak.” Ahogy az az idézetből kiderül, Kálocz Tamásék ízlése sokat nyom a latba a program összeállítása során.
Hasonló álláspontot képvisel Muraközy Péter is: „Természetesen a legfontosabb kiválasztási szempont a minőség. Alapvetően az a szűrő, hogy nekünk mi tetszik. Ha a mi ízlésünk nem egyezne meg sok ember ízlésével, akkor nem lenne sikeres az Utcazene Fesztivál. Mi még hiszünk ebben a választóelvben.”
A kép azonban ennél bonyolultabb. A fesztiválszervezők java elsősorban a zenekari mutatókat tekintik mérvadónak, a közönségigény kérdőívek és kívánságlisták általi felmérését egyre kevésbé. Gerendai Károly is szkeptikus egy kicsit a Sziget Kívánsággépével kapcsolatban: „sokszor felül van reprezentálva egy-két hangos és lelkes rajongótáborral bíró zenekar, mint például a 30 Second To Mars. Körülbelül négy-ötezer fős a magyar tábor, akik el fognak jönni a kedvencükért Budapestre is, Sopronba is, de ennél több tartalék nincs a zenekarban, ez egy jól behatárolható kör. Ezek az emberek mindig le is adják a szavazatukat a Kívánsággépben, ezért is lehet a zenekar mindig az első 10 között. Ezzel szemben például a U2-nak lehet akár tízszer nagyobb a magyar rajongótábora, de ők nem érzik úgy, hogy szavazniuk kellene ahhoz, hogy tudjuk, jó lenne elhozni a U2-t. Ettől függetlenül a kívánsággépet fontos eszköznek tartjuk és használjuk is a program összeállításnál, csak próbáljuk kiszűrni a példában is említett aránytalanságokat, amit főleg egy-egy rajongói klub aktivitása eredményez.”
A közvetlen visszajelzések helyett sokkal többet nyomnak a latban az olyan jelentősen objektívebb tényezők, mint például a zenekarok év közbeni koncertjeinek látogatottsága. Az online mutatók (Facebook oldal kedvelőinek száma, YouTube, Spotify, stb.) és a valós koncertlátogatási számok között már jóval kisebb a korreláció. Itt jön a képbe a zeneipar belső információáramlása: kiadók, ügynökségek, menedzserek, újságírók hírei, beharangozói, tippjei vagy jóslatai, amelyek alapján a szervező még időben elcsíphet egy aktuális fellépőt, illetve olcsóbban leszerződtethet egy előadót közvetlenül a következő nagy dobása előtt – osztja meg tapasztalatait Gerendai Károly.
Nemzetközi fellépők
Mint azt Gerendai kifejti, a Sziget esetében alapvetően három kategóriába érdemes sorolni a külföldi fellépőket.
Első: headlinerek, co-headlinerek, nagyszínpados zenekarok, akik népszerűek, akikre bejön a közönség. Második: azon zenekarok, előadók, amelyeknek már van valamekkora rajongótáboruk, épp aktuális slágerük, tehát már behoz valamennyi közönséget, de még tudna szintet lépni, amire a Sziget esélyt is ad. Harmadik: az Európa Színpadon fellépnek más országokban már ismert együttesek, a nemzetközi promóció részeként bizonyos országokban megrendezett tehetségkutatók győztese is bemutatkozási lehetőséget kap ezen a színpadon.
Van még egy ritka, negyedik kategória is, amikor az adott külföldi ügynök „csomagban” ad egy sztárfellépő mellé egy kevésbé sikeres előadót, akinek szeretne némi lökést adni.
A RockPart szervezői számára a legfontosabb szempont az, hogy a kiszemelt külföldi zenekar járt-e már Magyarországon, vagy ha igen, hány éve, ugyanis inkább a ritkán látható produkciókat szeretik felléptetni.
A Fishing on Orfű se hajlandó elhívni például a hazánkban rendszeresen fellépő Parov Stelart, hogy kétezerrel több embert vonzzanak be, hiszen nélküle is képesek teltházat csinálni.
Muraközy Péter elmondása szerint a Veszprémi Utcazene Fesztiválnak szinte az összes fellépője külföldi, itthon nem nagyon játszanak utcazenét az együttesek, cserébe viszont próbálják lefedni egész Európát, minden országból hívva pár zenészt.
És mi van a szokásos hazai fáziskéséssel? Ez a lemaradás szerencsére egyre kisebb, és az internet korában szinte már irrelevánssá is válik a kérdés, de az ismertségi mutatók mégsem azt jelzik, hogy a trendi újdonságok egyben a legnépszerűbbek is. Egy mainstream nagy fesztivál, mint amilyen a Sziget is, nem teheti meg azt sem, hogy csak követi a trendeket, bizonyos mértékig a trendszetter szerepet is magára kell vállalnia, ugyanakkor elsősorban (egyszerre nemzetközi és hazai) tömegízlést kell kiszolgálnia.
Hazai fellépők
A népszerű produkciók szinte évenkénti felléptetése nem csak a közönségigénynek vagy a sikernek tudható be, hanem a viszonylag szűk merítésnek, ami a szervezők rendelkezésére áll. A 2015-ös év ráadásul számos kellemetlen meglepetést is tartogatott: több zenekar is kivonult a hazai zenei piacról. Kálocz Tamás is kíváncsian várja, milyen újdonságokkal lehet majd pótolni az olyan zenekarokat, mint a Heaven Street Seven vagy az Isten Háta Mögött. Mint kiemelte, nem szeretnék minden évben ismételni magukat a programokat tekintve.
Az utánpótlás kérdésében azonban nem túl ígéretes a helyzet: „szoktunk zsűrizni tehetségkutatókon (Nagy-Szín-Pad), de sajnos az a tapsztalat, hogy kevés a jó zenekar. Rengeteg zenekarnál látom azt, hogy beleraknak rengeteg pénzt, hívnak ilyen-olyan producert, és azt gondolják, hogy attól, hogy Jappán megkeveri nekik a számukat, az majd feltétlen jobb lesz. De nem.”
Ez persze nem azt jelenti, hogy egy feltörekvő zenekarnak esélye sem lehet. Esetükben „fontos az, hogy lássuk, nagyban gondolkodnak. Nem elég jó zenét játszani, el kell tudniuk adni magukat. Ehhez pedig határozott fellépés, minőségi anyagok kellenek, és az sem árt, ha van a képletben egy talpraesett menedzser” – osztja meg tapasztalatait Orbán Balázs.
Nagyon fontos, mekkora tömegbázist tud maga mögött egy-egy fellépő és milyen teljesítményt, illetve mekkora élményt tud nyújtani a koncertek alkalmával. Ez éppúgy érvényes a feltörekvő és a már befutott zenekarokra is.
Ahogy Lobenwein Norbert fogalmaz: „ami nélkül nem megy, az a kitartás és a lelkesedés. Még a befutott zenekaroknál is kegyetlen sok munka kell ahhoz, hogy a felszínen tudjanak maradni. És az is biztos, hogy rabja és szerelmese kell, hogy legyél annak, amit csinálsz. Sokszor látjuk azt, hogy amikor a zenekarok elkezdenek felkapaszkodni, és eljutnak egy bizonyos szintre, eltévednek. Túlértékelik magukat, és azt hiszik, hogy ez már az a szint, ahol sok mindent megengedhetnek maguknak, és pont itt szúrják el. A huszonhat éves Tankcsapdán lehet látni, hogy mennyit dolgoznak, több száz kilométert autóznak, interjúkat adnak, és nem csak hátradőlnek. Dolgozni kell azon, hogy a közönség szeressen.”
A hazai fellépők esetében Lobenwein Norbert még kiemeli a Nagy-Szín-Pad! verseny fontosságát, amely pont arról szól, hogy „ne önkényesen válasszuk ki évről-évre az új zenekarokat, hanem ennek legyen egy intézményesített rendszere és még ugródeszkát is kapjanak.”
Abban szinte kivétel nélkül minden megkérdezett szakember egyetért, hogy a hazai piac a kis méretéből adódóan viszonylag könnyen átlátható, márpedig egy fesztiválszervező arra a zenekarra figyel fel, amelyik látszik a „térképen”.
Elmondhatjuk tehát, hogy a zenekarok kiválasztása elég változatos módon történik, nehéz általános irányelveket megfogalmazni. Van, amelyik a külföldi, van, amelyik a magyar trendeket követi. Van, amelyik a hangulatra, van, amelyik a stílusra fekteti a hangsúlyt. Van, amelyik a tematizálásban, van, amelyik a sokszínűségben hisz.
Minden fesztivál a maga útját járja: ez az, ami megkülönböztethetővé teszi azokat.
Ha még többet szeretnél tudni, lehet, hogy érdemes beiratkoznod a Zeneipari menedzsment képzésünkre. A képzésről bővebben az alábbi videóban.
tweet
like
+1